Ki mit szeret :D Én nem mondtam, hogy a Bane rossz, mert tényleg jóde vannak benne ilyen furcsaságok. A Thrawnt sajnos még nem olvastam de kíváncsi vagyok rá. Biztos az is nagyon jó lehet, nem véletlenül lett hivatalos folytatás. Az Endor utániakat igazából azért szeretem, mert amikor EU-t kezdtem el olvasni, azokkal kezdtem, és azokhoz fűződnek a legjobb emlékeim. Persze vannak kivételek, a Pusztítás útja, Végzetes szövetség... A mostani Mindoros esetében is csalódtam, persze pozitívan. Stover közel sem volt a kedvenc íróm, talán a sötét karakterábrázolás és a már végére untató monológjai miatt.

A Bane-re visszatérve, annyit fűznék hozzá, hogy én még a sitheket sem szeretem, de mégis tudtam róla jót mondani. Nem véletlenül nem a kedvenceim, úgy őszintén szólva nem is lehet miért szeretni őket. Kegyetlenek, durvák, ármánykodósak... Nincs miért szimpatikusnak lenniük, nem lehet rájük felnézni... na mindegy :D     

Nálam pont fordítva van. A Thrawn trilógiát, de leginkább annak első részét szerintem azóta sem sikerült senkinek felülmúlni, a Yavin után játszódó könyvek közül.

@The Medium: Irigyellek, hogy ennyit tudsz írni a könyvekről :) Szerintem a trilógia úgy tökéletes, ahogy van. Ezt bizonyítja az is, hogy emiatt (és a Tomboló Erő miatt) lettem EU rajongó. Állítom, ha a Thrawn trilógiával kezdtem volna az olvasást, nemhogy az EU-től, de még a Star Warstól is elment volna a kedvem. Szerintem ez a trilógia klasszisokkal felülmúlja a Thrawnt. Mindegy, ez az én véleményem.

Az értékelésemet lentről fölfelé kell olvasni ;)

s tanítványa letelepedtek a Ciutricra. Megint jön a klisé: holokron, újabb templom, Zannah újabb domborulatai és varázslatai... és egy Hettonhoz hasonló ellenség, Set Harth. Igen, Hettonhoz hasonlítom, mert - szerintem - a könyvben szinte oldalszámra pontosan ugyanakkor jelent meg a könyvben, mint az a vén szatyor. És hatalma is van, majdnem akkora, mint a két szitnek, de ő nem akar világot uralni stb. Ő csak éli életét, a jelennel foglalkozik, léha életmódja és vidám hozzáállása a könyv legszimpatikusabb karakteréve tette őt számomra. És megint csak klisé: Bane túl könnyen szerzi meg a holokront - mert ő az atyaúristen, az apatrosi csábító :D Aztán pedig jön a regény legdurvább része - a Kőbörtön. Istenem, majdnem száz oldalnyi szenvedés, csak hogy elmondjon egy egyszerű és teljesen nyilvánvaló dolgot: Überbén megszökött nyomi fogvatartóitól. És erre kellett öt oldalnyi vívódás, három oldalnyi nagyon nem eltalált harc éspersze megannyi vívódás. Minek? Tudjuk, hogy Bane akaratát nem lehet megtörni, nem lehet többé Jó, még egy régi bajtársa sem térítheti át. Az ilyenekre nem kéne fecsérelni az időt, mert ez a vívódás-motívum az előző részben Zannah-val történt meg, akkor is sikertelenül. Másra is lehetett volna fecsérelni azt az időt, amit a Kőbörtön elvett a regényből. Ha Karpyshyn olyan zseniális, kérdem én, miért nem tudott valami kreatívabbat kitalálni - mert ez így nem lett túl drámai. Inkább vontatott. A könyvben megint jó pontot kapnak a kidolgozott párbajok, bár a végső összezörrenéstől többet vártam. Mindazonáltal úgyis tudjuk, mi a vége. Igen ám, de Karpyshyn hagyott kérdőjeleket. Bravó, ez még egy jó pont. Plusz még érdekes karakter a Vadász és Serra is. Bumm. És ennyi. Egy lomha, unalmas könyvet kaptunk - igen, már az első oldal untatott. Sok volt mindenből - a kegyetlenségből, a szájbarágós kettő szabályából, az orbaliskok hatásának negyvenhetedszeri ecsetelése meg úgy minden. A könyv - sőt a sorozat - nem újított. Egy ugyanolyan sztorira alapult az egész, más körítéssel. Mint mikor a TCW-ben Obi és Grivi huszadszor összecsap, holott a 3.rész szerint sosem párbajoztak még... Csak más helyen, más  időben harcolnak... Ez számomra, szubjektíven szemlélve, meg úgy tényleg, "szakmailag" belegondolva se jobb, mint az első két rész. Mondhatni, 3/5.

Ez lenne az ÉN véleményem. Tetszett a Bane-sorozat, de semmi több. Jó sorozat, de korántsem kiemelkedő, mint azt egyesek állítják. Véleményem szerint.Minden bajomat a trilógiával kapcsolatban én elmondtam, meg lehet kövezni. Még a Sithek sem a kedvenceim, de némi szimpátiát is éreztem irántuk a trilógia olvasása közben. Ez viszont nem segített. És nem a Sithekkel volt bajom, hanem a fent említettekkel.