Na, akkor ide leírnám az én véleményemet könyvről-könyvre, ha nem bánja senki (itt-ott SPOILER veszély!):

Pusztítás útja: remek könyv, egyik kedvencem az EU-ból. A sötét hangulat egyszerűen elragad, és nem enged el. Emiatt letehetetlen. A sith akadémián történtek nagyszerűen mesélik el a sithek és Bane útját. A könyv első fele nekem teljesen rendben volt, történetvezetés szempontjából is, nem tért ki apróbb részletekre. Így jó, ahogy van. Azonban a második része... Az eléggé felemás. Zseniális, ezt ki kell jelenteni, de elég KotOR és Jedi v Sith szaga van. Nagyban látszott, hogy Karpyshyn másolt, mind a videojátékból, mind a képregényből. És ez valamennyire nem érzem Karpyshyn zsenialitásának, mert egy kész adatot adaptált. Adaptációnak persze még így is jó, csak nem érzem túl eredetinek. Mindegy. A pusztítás útja számomra egy felejthetetlen könyv, a hangulat, amit magából áraszt, sok örömteli percet szerzett nekem. Ez köszönhető a remekül leírt fénykardpárbajoknak, a kegyetlenkedésnek és a karakterfejlődésnek (bár azért Bane kezd egy kicsit überszitté válni, ami kicsit idegesítő, de erről később). Véleményem szerint egy csillagos ötös.

Kettő szabálya: no, ezzel már nem vagyok annyira megelégedve. Az elején még mindig jött a másolós dolog - amit egyenesen a "lebecsült" Kevin J. Andersonról kopizott -, de hamar láthatjuk, hogy ez már kilép a KotOR és a Jedi v Sith árnyékából. A cselekmény közvetlenül az első rész vége után kezdődik. Találkozni néhány különös névvel, mint például Valorum... De végülis máshol is találkozni ilyennel. Aztán némi előjáték után - amelyben egy tetszetős vívódáson megy át Zannah, és Bane-re rátapadnak az orbaliskok (Kevin J. Anderson - Bane of The Sith novellája ugyanerről szól) -, tíz évvel későbbre ugrunk, ez is remek húzás. Viszont innen jönnek a - szerintem - baromságok. Kezdjük a klisével: Bane nagyúr egy holokront keres, amivel még überebb szit lehet, közben Zannah valahol bájait felhasználva öldös némi boszorkányságot is bevetve. Igen, merthogy Darth Zannah tud csiribí-csiribázni (és ezek után háborodnak fel a Jedi Academys Marka Ragnos miatt). Aztán ott van Hetton gyűjteménye... Komolyan, én nem tudom, ezzel mi volt a célja Karpyshynnek. Nem is logikus. Egy vén szatyornak több infója van, mint a Sith Sötét Nagyurának? Persze, persze. A másik pedig a kegyetlenkedés. Istenem, ez a második rész végére már DÖGUNALMAS. Még a vízben törő bordák és a lerobbantott bal kéz, no meg a felaprított gyógyító ellenére sem jönnek be ezek már. Ráadásul a szereplők közül még talán a jediknek sincsenek olyan igazán "világos" gondolataik, holott ők a nagy Fény Hadserege. Egyedül Valorum meg Farfalla azok, akikről pozitív véleményt lehet alkotni. Habár, ez egy sötét regény, negatív szereplőkkel, és ennek így kell jónak lennie. Továbbá mindenki tudni fogja, hogy Caleb meggyógyítja Bane-t, mert ez még csak második rész és lesz harmadik. Na, szidtam eleget, most már jót is mondok: a fénykardpárbajok fantasztikusak. A Tythonon lezajlott ütközet már-már megfilmesítést kíván. Vagy a Serenno leszállóján történtek. Már-már éreztem a twi'lek rövidpengéjének hűvösét a homlokomon. Csodás. A Jedi Könyvtárban lezajlottak is királyak. De ez... valahogy kevéske nekem. Lapos. Az a hat hónap sajnos meglátszik. A kidolgozottságon még Bane holokron-készítősdije sem javít, mert csak egy nagy szenvedés az egész, mind az írónak, mind az olvasónak. Az én véleményem szerint ez csak: 4,5/5.

A gonosz dinasztia: ez a leggyengébb. El is árulom miért. Szóval. A sorozat, igaz, sötét hangulatú, de valami világos folt, valami kis poén illene bele, ez is adja az igazi SW fílinget. De nem. Kapunk egy Jedi Templomos jelenetet, ami még kicsit "világosítana", de azt is befeketíti a műemlék a Tythonon meghaltakról. Apropó, tíz évvel járunk a második rész után, Bane é